Valószínű ma reggel bal lábbal keltem ki az ágyból, mert régen volt már ennyire nagyon rossz napom.
Felhívtam anyát. A hosszú telefonálás után eszembe jutott, hogy a mai napra beszéltem meg a találkozót a weblapszerkesztővel, és igencsak késésben voltam. Rohanva kapartam össze magam, és siettem a megbeszélt helyre. Abban a pillanatban, amikor beestem a helyre megszólalt a telefonom. A szerkesztő srác volt, nagy bocsánatkérések közepette mondta el, hogy nem tud velem találkozni, mert valami szörnyen sürgős dolog jött közbe neki. Hát nagyszerű.
Hazabandukoltam és úgy döntöttem, legjobb lesz, ha ki se mozdulok estig otthonról, inkább felkészítem magam az esti randira, mert igencsak szét voltam esve. És akkor jött a hab a tortán! A pasim felhívott, hogy aznap estére a haverok meccsnézős kocsmázást tartanak, és ha nem bánom, akkor most az egyszer lemondaná az esti randit, és velük tartana. Azt hittem mérgemben a falhoz vágom a telefont. Már 3 napja nem láttuk egymást, neki meg van pofája a haverokkal iszogatni a mi találkánk helyett. Jól összevesztem vele, nagyon rosszul esett, hogy ennyire nem jelent neki semmit a megbeszélt találkozónk.
