Munka! Munka! Munka! Annyira felpörögtem, hogy magam is meglepődöm, de miért is ne lenne rá okom? A reggeli narancslémet kortyolgatva leellenőriztem virtuális postámat, gondoltam belenézek a melóba is :) Jó nézni a honlapot, bár állandóan találok apró dolgokat amin változtatnék, és tudom, tudom nem szabad mindenbe belekötni, de azért én finomítgatnék mindig :)  Nem is ez a lényeg, mindent összevetve azért jócskán jutott a sikerélményből eddig, néha már szinte rutinszerűen várom, mikor adja meg valami magát, mert gyanúsan jól mennek a dolgok :) Végül kritikus tekintetem megakadt a facebook számlálón és még nagyobb löketet adott a munkakedvemnek a tény, hogy  a kajcsi-csapat  már jócskán túllépte az 500 főt, nem is figyeltem a napokban, de ez nagyon feldobott :) Ha már ott is ennyien megkeresték, az elég bíztató!! Azért találtuk ki az egészet, mert ugye mégiscsak közösség, meg az evésnek megvan az a velejárója is hogy összehozza az embereket, végül is étterembe is (jobb esetben) minimum ketten mennek kajálni, úgyhogy gondoltuk kreálunk egy virtuális beszélgető felületet, és valóban nem gondoltam hogy „hirtelen” ennyien csatlakoznak majd. Az evés ideális esetben több összetevős folyamat, jó ha van kivel megosztani a betevőt még ha csak így virtuálisan is :) Persze nem utolsó sorban reklámnak nagyon jó, mindenki egyöntetűen díjazta az ötletet és tényleg bejött ezek szerint, bár telhetetlen vagyok és mindig mindenből többet akarok, de ez valóban nem kis teljesítmény ennyi idő alatt, úgyhogy gondolatban meg is veregettem a vállunkat :) Jó kis csapat vagyunk! A menő manós nehézségek után ez kifejezetten jól esett.. Nagyon hazavágott, hogy nem kizárólagosan nálunk van ilyen grafika, de nem baj,  nem lehet minden tökéletes! Alapvetően teljesen meg vagyok elégedve magunkkal! :)