A csajokkal egy mexikói étteremben találkoztunk, úgyhogy ez kicsit megvigasztalt a főbérlős incidens után, mert imádom az életeiket. Nagyon megszerettem, amikor kint voltam az államokban, mert ott elég sok mexikói van és eredeti cuccokból csinálják eredeti receptek alapján finomságaikat. Itthon még nem nagyon találtam hozzá foghatót, de mivel Lizus is él hal érte, kiszúrta ezt a helyet, és igazán meg voltam elégedve a kajával.

Persze az első gondolatom az volt kaja közben, hogy na igen, velük szerződést kéne kötni. De aztán kizökkentett a gondolataimból, Liza ötlete, miszerint kellene egy csini csajszi a weblapra promóciónak. Alapvetően nem rossz az ötlet, de lassan mindenki le fog égni, és erre nem nagyon van már keret. Majd ha megy a szekér, bőven ráér ilyesmiken  gondolkozni. Arról persze nem is beszélve, hogy egy sármos fickó látványától én személy szerint hamarabb megéheznék. :)  

Mivel leszavaztuk az ötletet, faltunk tovább. Eszti ideadta a bélyegzőt, aminek szintén úgy örültem, mintha karácsony lenne én meg még csak 5 éves lennék. Elmeséltem a csajoknak a domain-es napomat. Fogták a fejüket, de azért persze kaptam a dicséretet is, hogy ügyesen levadásztam az a pontot, ahol Károlyt meg lehetett fogni, és feltalálta magam, hogy odaérjek. Azt mindketten sajnálták, hogy a stoppos srácról egy betűt sem tudok. Sajnos még a rendszámát sem. :) Aztán meséltem nekik az álmot.... ahogy vártam dőltek a röhögéstől. Ők is mesélték, hogy kivel mi újság amúgy. A szokásos csacsogás ment, amikor Eszti kibökte, hogy tulajdonképpen ő nagyon szívesen lenne a kajcsi arca. Woooow!!!!! Na ezt sem tudtam, hogy modell babérokról álmodozik. Még mindig tud újat mondani. Igazából nem is tudom, hogy miért nem jutott idáig eszünkbe. Minek kéne nekünk külön modell, ha közülünk is lehet valaki. Eszti pedig lássuk be totál alkalmas rá.