Hosszú volt a nyár, és nagy volt a hajtás. Most is az, de munkánk gyümölcse beérni látszik, és ez minden kockázatot és feszkót megért. Szerettük volna, ha mindenki végigkövetheti, hogyan is jött létre a Kajcsi, hiszen nekünk ez a büszkeségünk, nagyon sok munkánk volt vele, és nem kicsit kalandos az út, egészen a megvalósulásig. Most már ebben a fázisban persze nem csak rajtunk múlik a siker, de azon dolgozunk folyamatosan, hogy mi a maximumot hozzuk ki magunkból. Az sem egy utolsó szempont, hogy Mirus, Eszti és én, nagyon élvezzük minden fázisát a munkafolyamatnak, szóval részünkről hatalmas és azt hiszem tartós a lelkesedés! :)

 Persze vannak akik a háttérben végeznek borzasztóan fontos munkafolyamatokat, nélkülük nem is működhetne ez az egész, hiszen annak ellenére, hogy virágkorát élik a férfiszerepekben tetszelgő nők, van amihez az erősebbik nem jobban ért, el kell ismerni :) Például van nekünk egy rendszergazdánk, aki a szíve lelke mindennek, nélküle szerintem minden borulna, ő Imi, aki a hirdetésünkre jelentkezett, hála a jó égnek. Nem sokkal idősebb nálunk, és az volt benne a szimpatikus, hogy nincs elszállva, annak ellenére, hogy teljes tudatában van a képességeinek, nem zavarja, hogy mi ehhez nem nagyon, sőt egyáltalán nem értünk..Rengeteg embert interjúztattunk, mégis ő volt az egyetlen aki a sok jelentkező közül képes volt a mi nyelvünkre lefordítani, hogy mit is csinál, hogyan is csinálja, és ami a legjobb benne, hogy ő is érti ha nekünk van gondunk, akármennyire is nem beszéljük a „szaknyelvet” …:) Úgyhogy Imi egy kincs!! Tényleg..öröm vele együtt dolgozni!