… hazamentem, megfürödtem, kicsíptem magam és megcéloztam a kedvenc olasz éttermemet. Imádom az olasz konyhát, meg mindent ami olasz. Az ottani üzletvezetőről nem is beszélve … :) ismerem már egy ideje, még a négy évvel ezelőtti VB döntőn őrjöngtünk egymás mellett egy lelátón, bámulva a kivetítőt. Ha eddig nem említettem volna szeretem a focit, az olasz focinak meg egyenesen rabja vagyok. Hogy miért? Fogalmam sincs ez így jött. Szóval Paoloval ott ismerkedtünk meg miután véget ért a meccs és nyert az olasz válogatott, szinte önkívületben ölelgettük ott egymást ismeretlenül. Persze akkor is barátnőkkel voltam, még az egyetemről, ő sem volt egyedül, hát együtt ünnepeltünk aznap este. Mesélte, hogy pár éve jött el Magyarországra, mert volt egy magyar szerelme, de elhagyta őt mert jött neki valami másik pasi, de Paolo idő közben annyira megszerette Budapestet, hogy egy pénzes olasz ismerősét megfűzte, hogy szálljon be vele egy üzletbe és nyissanak itt éttermet. Szóval ez a kis történetünk Paoloval. Azóta persze nem egyszer és nem kétszer találkoztunk, volt hogy meccset néztünk együtt, volt hogy a csajokkal mentünk el hozzá vacsizni az étterembe,sőt volt hogy együtt buliztunk. Nem lehetett nem észre venni a szikrát, de nem volt köztünk semmi. Aztán úgy fél éve felhívott, hogy vacsizhatnánk együtt de a lakásán. Valahogy akkor nekem nem fért ez bele, fene sem tudja már miért, de nemrég összefutottunk bevásárlás közben és mondta, hogy igazán benézhetnék majd az étterembe. Miután egész nap étteremből étterembe jártam úgy gondoltam lazításnak jó lesz, ha megyek de nem tárgyalni, hanem egy régi jó baráthoz.... pechemre, Paolo jobban nézett ki mint valaha. Ráadásul csillogtak azok a szép szemei, ahogy meglátott. Sokáig beszélgettünk 1-2 pohár bor mellett aztán most mégiscsak nála vacsoráztam.... és reggeliztem....