A tegnapi „tevékeny” napom után úgy döntöttem nekiülök a Menőmanó rajzolgatásának, mert a weboldalas sráccal csak két nap múlva tudok találkozni. Legalábbis remélem, hogy most már tényleg összejön vele a megbeszélés.
Először is a gépemen kellett rendet tenni, hogy csináljak elég helyet rajta a projektnek. Legalább ezt is letudom, úgyis már fél éve halogatom, hogy archiváljam róla az anyagokat. Szóval belekezdtem. Az archiválás sokkal tovább tartott, mint terveztem, órákig másoltam, töröltem, áthelyeztem, kiírtam, tömörítettem. Már golyóztak a szemeim, és még az animációba bele se kezdtem. Úgy döntöttem, hogy pihenés gyanánt leheveredek az ágyra és pihentetem a szemeimet egy órácskára.
Képzelhetitek. Bealudtam, és 3 órával később riadtam fel a telefonomra. Mirus volt az, érdeklődött, hogy ráérek-e este, meg hogy hogyan állok az animációval. Jesszus, azt se tudtam mit válaszoljak neki. Végül bevallottam neki, hogy sehogy. Ezért aztán az esti invitálást is visszautasítottam, mert tényleg ideje munkához látnom.
Főztem egy jó erős kávét és leültem a gép elé. Jó hosszú estém volt.