Ahogy azt kigondoltam, haza is jöttem hétvégére. Nem semmi ez a város, mindig csodálkozom rajta, mennyivel másabb tud lenni itt az élet. Jövök haza békésen, fényes kora délután, mert kivételesen el tudtam indulni már délben Pestről, és ahogy megyek ki a kertbe a kutyáimhoz furi neszekre leszek figyelmes. Hm, gondoltam ez valami szokatlan dolog, de nem tőlünk jön, úgyhogy semmi baj. De gondoltam, ha már ilyen jó idő van kiviszem a kutyikat sétálni. Pechemre a kert végéből belátni a szomszéd teraszára, ahol a kedves szomszéd épp nagyon szeretett az ő hites nejét. Próbáltam nem sikoltva nevetni a dolgon, aztán pár perccel később rettentő mód zavarba jöttem, amikor a szomszéd felesége jött velem szembe az utcán... Hazafelé tartott. Nem kellett sok idő, hogy kitaláljam, hogy a szomszéd nem a feleségét szeretgette a teraszon. Jajj, de tudom utálni az ilyen szitukat. Mosolyogj rá, mintha minden oké lenne, de közben tudod, hogy épp megcsalják. Hála Istennek nem voltam otthon mikor ő hazaért, nem tudom lebukott-e a szomszéd vagy sem, de irtó cikis szitu volt.