Lizával megbeszéltük, hogyha már végre kimozdul kicsit a gépe elől, hiszen kész a manó, akkor tekergünk is kicsit a városban délelőtt. Eleve sok mindent el kellett még intézni, vásárolni, meg tenni venni a cég indításával kapcsolatban, és most Eszti volt az, aki pihent kicsit. Beszéltünk róla, hogy ha elintéztük a teendőket akkor nyakunkba vesszük a várost, és sorra járunk párat azok közül a helyek közül, amiket szeretnénk megcsípni. A baj éppen csak ott volt, hogy a reggelink Paoloval elhúzódott, így késve értem oda a megbeszélt helyre. Liza így is nagy szemeket meresztett, hogy miért vagyok fényes délelőtt egy abszolút randifeelinges cuccban. Az arcomra meg ki volt írva, hogy nem sokat aludtam az éjjel, úgyhogy végül én hazajöttem összeszedni magam Liza meg elindult intézkedni. Olyan 11 körül sikerült beérnem, de akkor már majd' megőrült a kíváncsiságtól. Persze mikor meséltem, hogy kinél voltam és mi volt, rögtön előbújt belőle az üzletasszony. „És a cégről beszéltél neki” Mondom persze. „Az király akkor visszük a szerződést?” :)) Eszméletlenül kacagtam rajta. Mondtam neki, hogy csak amiatt jött szóba a mi kis vállalkozásunk, mert meséltem neki, hogy mi van velem, de nem beszéltünk arról, hogy üzletet kéne kötni. Liza persze ütötte a vasat, hogy pedig fel kéne nála hozni. Hát nem tudom. Elég cink lenne ez így... Mindegy is, elindultunk „eladni magunkat” jobban mondva a céget. Rájöttünk, hogy kettőnknek olyan nagy sikerünk van együtt, hogy hihetetlen. Ha Esztit is visszük magunkkal, nincs olyan, akitől ne húznánk ki azt a megállapodást, amit szeretnénk. Na jó persze ez jól hangzik, de azért nem pont így van. Minden esetre tényleg sikerült, egy-két jó megállapodást kötni. Tele van egy ilyen nap vicces pillanatokkal. Ez egyik helyen az üzletvezető mondta, hogy nem vele kéne beszélni, hanem a tulajjal. Diktálta a nevét, mondja Richárd. „CH”-val mint malaCHús.... uhhhhhhhhh :)))))