Az „alszunk még a dolgokra” részemről nem jött össze. Egész éjjel azon töprengtem, hogy honnan szedjük össze a pénzt. Nagyon frusztrál a dolog, hogy nem dolgozom, de itt a suli és valamiből fenn kellene magam tartanom. Nem akarok mást csinálni, mert ebben az üzletben látom a fantáziát, és mindig az volt az álmom, hogy valami ilyesmibe vágjam a fejszém. Szóval egész éjjel azon agyaltam, hogy mit hogy kellene csinálnunk. Minél többet gondolkodom a dolgot, annál inkább rájövök, hogy mennyi mindent nem tudok még. Ez az igazi élet, nem olyan mint gyerekkorunkban, hogy azt játszottuk, hogy boltosok vagyunk vagy szakácsok, vagy ki ami akar lenni. Itt már komolyan minden lépést meg kell fontolni, és nem is gondoltam volna, de rengeteg meló van egy ilyen cég beindításával. Reggelig forgolódtam amikor megcsörrent a telefon. Eszti volt. Olyan jó, hogy ők vannak nekem. Eszter és Liza, nélkülük sosem tudtam volna ilyesmibe kezdeni, és nem is tudom sokszor mihez kezdenék nélkülük a magánéletemben is. Eszter azzal a hihetetlenül jó hírrel hívott fel, hogy ő is átgondolt mindent éjjel, csak neki van egy plusz szerencséje. Nem egyedül forog az ágyban. :) A barátja látta rajta hogy feszült, éjjel átbeszélték a dolgokat.

Mint kiderült Eszti elmesélte, hogy Tamás próbálkozik nála, így a barátja is azon van már hogy a leányzónk végre kilépjen az étteremből. Úgyhogy ez a reggel csodásan indult. It's a beautiful day....