El sem hiszitek, mire értem be egyik reggel! Mira pityergett a konyha sarkában! Hirtelen azt sem tudtam, mire gondoljak. Talán a családja hiányzik neki? Vagy Niki nem engedte haza Debrecenbe édesanyja születésnapjára? Odarohantam hozzá, hüppögve ennyit mondott csak: Liza elmegy. Bár millió kérdés kavargott a fejemben, hirtelen se köpni, se nyelni nem tudtam! Mikor, hova, miért, mikor jön haza, és egyébként is?! „Ugye nem mondod komolyan?” – ennyit tudtam csak kibökni. Mira – legnagyobb bánatomra – könnyeit törölgetve, némán bólogatott. Később, mikor megnyugodott kicsit, elmesélte töviről hegyire történteket. Liza barátnénk csak egy percre ugrott be a műszak előtt, először Tamással, majd főnökasszonnyal közölte, hogy kapott egy visszautasíthatatlan ajánlatot, külföldre mehet világot látni, ismerkedni, nyelvet tanulni, bulizni, dolgozni. Fő-főnök mint megtudtam, nagyon korrektül állt a dologhoz, bár felajánlotta Lizának, hogy inkább vegyen ki szabadságot, mint, hogy minden hidat felégessen maga mögött, mondván: csak szezonális (ha jól értettem 3 hetes) munkáról van szó. Liza azonban hajthatatlannak bizonyult, nagyon be volt zsongva.

-És, mit szólt szörnyella? – faggattam a még mindig zsebkendő után kapkodó Mirámat.

-Szerinted? Lizának csak grimasszal fűszerezett OKÉ-t köpött oda, de miután kitette a lábát, kígyót-békát mondott rá, elhordta mindennek! Hogy bezzeg ő befogadta, hogy hálátlan kis dög és a szeme elé ne kerüljön többet – avatott be a részletekbe a már kissé lehiggadt kolléganőm. Mondanom sem kell, azonnal a mobilom után nyúltam, Liza lába szinte a földet sem érte, úgy fel volt dobva. Keserédesen hallgattam végig Lizi beszámolóját, melyből kiderült: egy barátnője énekes – vagy mifene – és Németországba hívta valami turnéra (no, nem dobosnak :P), sofőrnek. Nem tudtam leplezni mélységes sajnálatomat, elszorult a torkom, pláne, miután leesett, hogy már soha nem dolgozhat együtt a mi kis triónk…azonnal randevút kértem Lizától, de mondta a hét végén már indul is, nincs sok ideje. Mondtam neki, hogy puszi nélkül nem mehet el, a péntek estétjét nekem/nekünk ígérte. Mirával ekkor határoztuk el, hogy egy fergeteges, felejthetetlen búcsú bulit szervezünk Lizának…

Címkék: utazás búcsú felmondás szomorú hír

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kajcsi.blog.hu/api/trackback/id/tr502062230

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása