Tegnap amikor bementem az étterembe Esztim már azzal fogadott, hogy Niki ma extra gyagya. Na mondom jó napunk lesz. Nem is telt bele kis idő, jött is a főnökasszony, hogy „jó, hogy látlak Míra beszélnünk kéne, gyere hátra” Esztit láttam, hogy lefehéredik... na mondom jó.…

El sem hiszitek, mire értem be egyik reggel! Mira pityergett a konyha sarkában! Hirtelen azt sem tudtam, mire gondoljak. Talán a családja hiányzik neki? Vagy Niki nem engedte haza Debrecenbe édesanyja születésnapjára? Odarohantam hozzá, hüppögve ennyit mondott csak: Liza elmegy. Bár…

 Egy darabig még húztam az időt a felmondással az étteremben. Egyrészt nem volt bátorságom másrészt pedig nem nagyon volt ötletem, hogy mihez is kezdjek magammal. Abban biztos voltam, hogy nem akarom folytatni a felszolgálást, de annyi évet töltöttem el a vendéglátásban, hogy…