Egy darabig még húztam az időt a felmondással az étteremben. Egyrészt nem volt bátorságom másrészt pedig nem nagyon volt ötletem, hogy mihez is kezdjek magammal. Abban biztos voltam, hogy nem akarom folytatni a felszolgálást, de annyi évet töltöttem el a vendéglátásban, hogy mindenképpen hasonló területtel akartam foglalkozni. 

Végül a lökést egy felkérés adta meg. Egy barátnőm, aki énekesnő egy zenekarban felhívott, hogy van egy jó ajánlata számomra. Európai turnéra indulnak, de szükségük lenne egy kitartó sofőrre. Utazás, jó kedv, bulizás adott, emellett pedig fizetnének is természetesen. Nem sokat gondolkodtam a dolgon, mert az ajánlat igencsak tetszett. 3 hét utazás, és a vezetést leszámítva tartalmas kikapcsolódás az egész. Meg sem fordult a fejemben, hogy ne mondjak fel, hanem csak kérjek 3 hét szabit. Egyrészt azért, mert nem akartam maradni az étteremben, másrészt pedig úgysem engedtek volna el ilyen hosszú időre. 

A zenekartól kértem egy nap gondolkodási időt, de aztán másnap igent mondtam nekik. Még azon a héten beszéltem a főnökünkkel, aki igazán kedves volt. Azt mondta, hogy sajnálja, ha elmegyek, de sok sikert kíván a továbbiakban. Mira és Eszter is nagyon édesek voltak, megígérték, hogy szerveznek egy búcsúestet nekem.  

Most már csak azon kellett izgulnom, hogy épségben letudjam a 3 hetes turnét. Lehet hogy a zenekar még nem tudja (jobb is), hogy nem egy életbiztosítás velem utazni. Pláne ha én ülök a volán mögött. :D