Ennyit az örök jókedvemről. A meló már nem lesz az igazi ezután. Nikit hiába tudom kezelni, és a vendégek is jól jattolnak mostanában, de Liza elmegy. Nem is kicsit szegte a kedvemet a hír. Múlt héten  azzal jött be, hogy egy zenekart fog furikázni Európán keresztül-kasul és felmond. Persze Tamás megint jófej volt. Gentleman. De igazából megértem Lizát. Geri jól kibabrált vele. Én mindig mondom, hogy minden pasi egy szélhámos. Legszívesebben nem is tudom, jól felpofoznám, hogy miért csinálta ezt Lizával, mert most úgy érzem emiatt megy el. És a triumvirátusból így csak ketten maradunk Esztivel.

Na azért persze nem esek kétségbe. Mi is szeretnénk már valami másba vágni a fejszénket, de egyenlőre megvagyunk az étteremben. Meg tudom azt is, hogy ha Liza hazajön ugyanúgy együtt lógunk mint eddig, de a munkahelyi kuncogások kimaradnak vele. Azért persze igyekszem optimistán szemlélni a világot, de mégiscsak ők a „legközelebbi hozzátartozóim” Pesten. Minden esetre arra gondoltunk Eszterrel, , hogy mégsem járja, hogy könnyek  között búcsúzkodjunk, úgyhogy szervezünk neki egy meglepetésbulit. Afféle búcsúbulit. Meglepetésekkel, meg mindenfélével péntek estére. A minap az egyetemen összefutottam egy sráccal, aki vállal zenélést bulikon, őt már le is szerveztem. Persze Tamás már megint olyan rendes volt, hogy azt mondta a buli italfogyasztásának nagy részét állja. Helyszínt pedig Eszter vállalta be.  Az ő albérletük egész jó ilyen célra és a barátja is jófej, rögtön benn volt a szervezésben. Arra gondoltam, hogy Lizának veszünk közösben egy turnészettet. Persze ezt a nevet én adtam neki, de a lényeg, hogy legyen benne minden amire szüksége lehet a körúton. Plusz egy puha ülésre húzható háttámla, és ülés, ha már egész nap vezetni fog. Le is lépek vásárolgatni....