A végighajtott hét után, egyhangúan úgy éreztük, kijár nekünk a lazítás. Így a 3 grácia, Mira, Eszter és én nyakunkba vettük a várost,mindenki kicsípte magát, és hova máshova mehettünk volna, mint Mira kedvenc olasz éttermébe, ahol csodák csodájára…

 Ha már Debrecen akkor persze buli az otthoni cimborákkal. Szombat este, frankó, szép idő, mini szoknya, jó hangulat, egy kis ital, jó zene és a törzshely. Kell ennél több? Elmentünk a haverokkal élménybeszámolót tartani, hogy kivel mi van, majd amikor kellőképpen későre…

 Te jó ég a buli fenomenálisan sikerült. Már most sajnálom, hogy Liza elmegy. Még jó, hogy csak 3 hét. Emlékszem amikor én kinn voltam az államokban egy évet az is pillanatok alatt elrepült. A bulira nem számított úgyhogy telitalálat volt, és ahogy láttam a zenés sráccal…

  Ennyit az örök jókedvemről. A meló már nem lesz az igazi ezután. Nikit hiába tudom kezelni, és a vendégek is jól jattolnak mostanában, de Liza elmegy. Nem is kicsit szegte a kedvemet a hír. Múlt héten  azzal jött be, hogy egy zenekart fog furikázni Európán…