Eljött az ügyvéddel lebeszélt nap, úgyhogy Eszter, Misi és én felkerekedtünk, hogy végre elintézhessük a cégalapítást. Misi azért tartott velünk, mert ugye az ügyvéd az ő ismerőse, én pedig azért mentem, mert Eszter szerette volna, ha elkíséri valamelyikünk még hármunk közül.
Az ügyvédi iroda egy belvárosi társasház egyik lakásában volt, úgyhogy szerencsére könnyen odataláltunk. Még sohasem voltam ügyvédnél, de nagyon tetszett, ahogy ez az iroda be volt rendezve. Selyemtapéta a falon, perzsaszőnyegek a parkettán, klasszikus bútorok, festmények… Már a berendezésnek is olyan tekintélyt parancsoló és hivatalos hangulata volt. Ezért volt olyan meglepő, amikor előkerült az egyik szobából az ügyvéd. Egy fiatal, harmincas éveiben járó öltönyös pasas, aki laza hanyagsággal terelgetett be minket a külön kis irodájába. Az asszisztensétől kaptuk egyből a finom kávét sütivel, addig ő Misivel beszélgetett a régi dolgokról. Egyszer csak rákérdezett Misinél:
Na és a hölgyeket hol ismerted meg Misikém?
Liza a párom, Eszter pedig az egyik legjobb barátnője.
Hát én menten félrenyeltem a kávét és teljesen elvörösödtem, úgy meglepődtem azon, hogy a párjának nevezett. Oké, már randiztunk, meg minden, de meglepő volt, hogy máris ilyen titulust kaptam Tőle. Eszter meg még rátett egy lapáttal, ő is meglepődött a dolgon, és hangosan felkacagott. Na, ilyen az én formám! Innentől kezdve aztán lapíthattam a bőrfotelban. Azon agyaltam végig, hogy most mi a fenét is mondjak Misinek az ügyvéd után, hogyan magyarázzam ki Neki a hülye reakciómat. Mert amúgy tényleg nem eshetett jól neki, pedig annyira jó érzés volt, hogy így mutatott be, csak én meg képtelen vagyok normálisan reagálni az ilyen helyzetekben. Jajj, olyan ciki volt…
