Igen, már ketten vagyunk szabadon és boldogan, ugyanis Mira is felmondott. Felhívott este, hogy találkozzunk, pletyózni akar, így megbeszéltünk egy randit az egyik hozzám közeli kávézóba. Kora délután Mira a belvárosban ráérősen kávézgat? Hát, ez nagyon furcsa volt nekem, mert úgy tudtam a vizsgák miatt halasztott napokat pótolja éppen és egész héten dolgozik. Mindenesetre örültem, hogy hívott, mert napok óta már csak chaten tudtunk beszélgetni, de ott is csak néhány mondatot.

Szerettem volna, ha jön Eszter is, de ő éppen dolgozott, így hiába kerestem telefonon. Szegénykém, ő is csak állandóan melózik, és mióta én nem vagyok az étteremben, nem tudunk már megbeszélni mindent. Pedig ha sok is a munka, akkor is egy jó kikapcsolódás az embernek megbeszélni a dolgait a másikkal.

Előbb odaértem a kávézóba, mint Mirus, így volt időm kicsit olvasgatni a napilapokat. Az egyiken találtam egy érdekes felhívást: szinkronszínészeket képező iskola hirdette magát, és új tehetségeket keresnek. A legjobbaknak munkákat is ígérnek. Nos, nagyon érdekelne a dolog, régi vágyam teljesülne, ha egyszer egy sorozatban vagy egy filmben szinkronizálhatnék, ráadásul mindenki szereti a kicsit mély, érces hangomat. De azzal is tisztában vagyok, hogy az ilyen hirdetésekben csak mézesmadzag a legjobbaknak ajánlott munka, ezzel veszik rá a jónépet, hogy fizesse be a tanfolyamot. Mindenesetre a filmmániám és a kíváncsiságom nem hagyott nyugodni, úgyhogy felírtam a címüket magamnak.

Mirus hamarosan megérkezett, és egyből bele is kezdett hogy miért is akart velem beszélni. Nagyon el volt keseredve, mert az étteremben nagyon igazságtalanul bántak vele. Az a tyúkagyú Niki megint beszólt neki, és olyan dolgokkal vádolta meg őt is és Esztert is, amik alaptalanok voltak. Végül Mira berágott, és megmondta Nikinek, hogy akkor viszlát, keressen helyette más felszolgálót. Hát én megmondom őszintén nagyon örültem, mikor ezt elmesélte. Nem azért, mert Niki megint bántotta őket, hanem azért, mert végre kiállt magáért és még jól helybenhagyta azt a beképzelt libát. Jól tette, nagyon is! Majd csak lesz valahogy, talpraesettek vagyunk mind a ketten, nem félek attól, hogy nem találunk más munkát, ráadásul ott a leendő cégünk is, csak nem bukunk bele, ha ennyire komolyan ráfekszünk a dolgokra.