Állítólag meglepően lelkes voltam, amikor a meetingen megbeszéltük a saját vállalkozásunk részleteit. Nos igen, nem tagadom, gyakran megesik nálam, hogy egy ötletet egyáltalán nem tartok hülyeségnek, mégis őrületes pánikba kezdek, ha arról van szó, hogy belevágjunk: Mi van, ha csődöt mondunk? Mi van, ha fordítva sül el? Mi van, ha minden elromlik? Mi van, ha felrobban? Mi van, ha nem éljük túl? Sőt, mi van, ha túléljük??? Mi van ha, mi van ha, mi van ha….? És te szép lassan begolyózol tőle.

Most nem, most tetszett az ötlet, és alig vártam, hogy tényleg belevágjunk. Az imádott kis belvárosi helyünkre mentünk, ahol mindig a kedvencemet eszem: az isteni epres sajttortát. Kávé, süti, nagy levegő, előadtam neki mit szeretnék. Indítani akarunk egy vállalkozást, amely üzemeltet egy weboldalt. A lényeg, hogy rengeteg étteremmel, gyorsétteremmel állnánk kapcsolatban, és összegyűjtenénk egy helyre a legjobb házhozszállítható finomságokat. Az emberek szétnézhetnek az oldalon, megkereshetik a hozzájuk legközelebb eső szimpatikus éttermet, majd a székükből kényelmesen on-line rendelnek. Az már csak hab a tortán, hogy rendszeresen lennének akciók, ajándékok, és ha még ez sem volna elég, akkor a finom ebéd/vacsora mellett elolvashatják a mi blogbejegyzéseinket is a mindennapjainkról.

Egy ideig töprengtem a dolgon, végigpörgettem az agyamban az elmondottakat, de végül mosolyogva igent válaszoltam: vágjunk bele csajok! Nagyon megörültek, hogy életemben először végre sikerült meggyőzniük első alkalommal valamiről. :) Megettük a sütit, megittuk a kávét, majd boldogan elbúcsúztunk, és elindultunk hazafelé.

A történethez viszont hozzátartozik, hogy még aznap éjjel sikerült kiborítanom Mirát és Esztert. Nem tehetek róla, de elkezdett pörögni az agyam, és egyszerűen nem tudtam tőle elaludni. Muszáj volt írnom nekik néhány pánik sms-t: mi van, ha csődöt mondunk? Mi van, ha fordítva sül el? Mi van, ha minden elromlik? Mi van ha? Mi van ha?? Mi van ha???