Pedig, alapvetően azt hiszem, nincs sok okom a panaszra  - már, ami a munkahelyemet illeti. Azt hiszem, 26 évesen, ráadásul lányként nincs rossz helyem ott: igaz, hogy hetente 3-szor korábban kell valamivel bemenni (standolás miatt), a borravalót lesápolja a főnök és gyakran záróra után is még fogadunk vendéget, de a hely tiszta, ráadásul legjobb barátnőmet Mira is munkáltatómnak köszönhetem. Fizetésem minden hó ötödikén megkapom, a vendégek nagylelkűségétől függően még egy kis pluszra is szert tehetek. Ami lássuk be, rám is fér: igaz, hogy „csak” egy 10 éves autót tudtam bevállalni, de annak a törlesztő részleteit kell fizetnem, édesanyámra a válás óta nem számíthatok, teljesen maga alá került, mind anyagilag, mind lelkileg. A bátyám pedig egy link alak, bármennyire is szeretem, de meg kell hagyni, hogy az. Édesapám külföldön él, ha tudnám, sem szeretném pénzzel lehúzni, barátommal pedig nemrég ismerkedtünk össze (egyébként sem vagyok az a „pénzre utazós típusú” csaj) és költöztünk egy albérletbe. Ráadásul, mivel a középiskola után nem mentem tovább, a pincérkedésen kívül nincs túl sok lehetőségem egyelőre…talán, majd egyszer, valami újba, valami izgalmasba belevágom a fejszém.

De addig is, igyekszem a jó oldalát nézni annak, hogy ott dolgozom, ahol. Igaz, a jövedelmem nem sok, de biztos, ráadásul Mirával szinte röpül a munkaidő. Ő már rutinos rókának számított a melóban, mikor én két éve az utcáról odakerültem. Ő tanítgatott, hogy mit merre találok. Ő rá számíthattam, mikor Niki – az üzletvezető – kipécézett magának, és belekötött a fába is, de Mira mindig megvédett. Egyszer, még az elején például Niki megvádolt azzal, hogy lenyúltam pár üveg bort (természetesen hamis volt a vád), Mira pedig nem hagyta annyiban: addig kutatott a szállítólevél után, amíg rábukkant, és hamar kiderült, a főnök rontotta el a rendelést, és 25 üveg helyett csak 22-őt rendelt. Udvariasan, de rendkívül határozottan – mikor már napok óta rágtam magam, mit szúrhattam el – Niki elé állt, és megmutatta a papírokat, hogy ártatlan vagyok. Már akkor tudtam, megtaláltam a védőangyalomat…