Fáradtan estem ma is haza a munkából, de én még most is tartom, hogy az élet szép, ha optimistán állunk hozzá. Van munkám, tanulok, megállok a saját lábamon és egészséges vagyok. Csodás barátaim vannak, akikért a tűzbe mennék és hihetetlen jófej a családom. Persze ha utóbbiak nem lennének és nem tartanák bennem a lelket nem mindig tudnám ezt az élet szép és élj a mának típusú gondolkozást előadni. Fiatal vagyok, de volt már pár fordulópont az életemben. Először amikor külföldre mentem az unokanővéremhez és kinn maradtam egy évre dolgozni. Éttermes meló volt az is. Jó volt. Beletanultam a szakmába és kialakult ott is egy életem. Bár teljesen más volt mint itthon, csak innen látszik az ottani világ könnyebbnek. Na-meg persze a szüleimnek is megígértem, hogy elvégzem az egyetemet, így a következő fordulópont akkor volt, amikor hazajöttem. Debrecenben nem találtam a helyem ezért rövid időn belül Pestre bútoroztam. Jogsi, költözés, bulik, pörgés, egyetem. Nem sok maradt a zöld hasúakból, így ha már bennem volt az éttermi rutin elkezdtem dolgozni pincérnőként, és egész jól elvagyok belőle. Sulira van. Életre van. Bár jó volna egy kocsi, egy saját lakás és igazából nem is akarom nyugdíjig róni a köröket az asztalok között. A csajokkal ebben szerencsére teljesen egyet értünk. Mindig álmodozunk, hogy menő üzletasszonyok leszünk. Kosztüm, valami nagyon klassz autó, és egy villa Budán, ahogy kell. Jó buli Eszterrel meg Lizával dolgozni ők azok, akik miatt mindig jó bemenni, és ha fáradtak is vagyunk hát nevetünk mindenen. Bár az üzletvezető, Niki egy boszorka. Emlékszem Eszter mikor hozzánk került 2 éve, Niki majdnem kirúgta, mert a saját írásán nem tudott eligazodni és azt hitte Eszti elkavart valami borokat, amiket ő meg sem rendelt.Lizát meg azért piszkálja folyton, mert vele flörtölnek a pasik nem pedig az üzletvezető asszonysággal. Nekem meg egyszerűen nagy a szám és az igazságérzetem. Az örök életvidámságommal meg az őrületbe kergetem. De kénytelen megtűrni minket, mert a tulaj, Tamás egy gentleman, és szeret is bennünket. Megjegyzem hihetetlen sármos fickó de nős és ez nálam tabu, pedig nem lenne rossz néha ha hazavetődök várna itthon valaki. Debrecen ezért hiányzik néha, de érzem itt jó úton járok. Oda pedig jó hazatérni, mert Pesthez képest a nyugalom szigete.
Címkék: munka usa külföld egyetem mira pincér
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://kajcsi.blog.hu/api/trackback/id/tr412062164
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.