Végre, végre, végre, végre! Minden alakulni látszik. Liza hazajött, úgyhogy este tartottunk is egy kis összeröffenést, hogy meséljen az útról, meg mutassa meg a képeket amiket csinált. Nem mondom tényleg gyönyörű helyeken járt. Mondtuk is, hogy egyszer jó lenne együtt is…

 Visszatérésünk után alig vártam, hogy hazaessek, lezuhanyozzak és a saját ágyamba feküdjek végre. Felvánszorogtam a ház lépcsőjén, benyitottam a lakásba, a folyosónk közepére ledobáltam a cuccaimat és este nyolckor már az igazak álmát aludtam.  Egy óra múlva…

 Újabb hét telt el Liza nélkül. Már csak pár nap és jön haza. Mesélt a bulikról, hogy milyen isteniek, és mondta, hogy gyönyörű helyeken járnak. Svájcba egyszer én is szeretnék eljutni, gyerekkori nagy álmom. Eszterrel mi is voltunk kicsit iszogatni egyik este, ugyanis végre…

 A buli után visszazökkentünk a dolgos hétköznapokba. Nem túl kellemes. Teljesen belelkesültünk az ötlettől, amit kiagyaltunk a lányokkal, de most hogy Liza elment és senkit nem vettek fel a helyére nagyjából gondolkozni sincs időnk. Már hetek óta nem is tudtam hazamenni…