A belvárosban találkoztunk, Mira ajánlott egy helyet, amiről a neten olvasott. Egy hangulatos gyorsétterem volt, ahol főleg mexikói ételeket lehet kipróbálni. Ennek én személy szerint nagyon örültem, mert imádom a mexikói konyhát. Leültünk a galérián, és a nagy burritózás közepette előadtam az ötletemet. Nem tévedtem, egyáltalán nem tetszett nekik, azt mondták ez már csak egy felesleges plusz hülyeség. Kicsit rosszul esett persze, hogy ilyen hamar elvetik az ötletet, de valljuk be, igazuk van. Folytattuk a vacsorázást, közben megbeszéltük az elmúlt napok történéseit, pletykáit, a pasiügyeket.

Eszter aztán egyszer csak visszatért előző témánkhoz, és agyalni kezdett:

- Csajok, igazából két lehetőségünk van: vagy egy ismerősünket választunk az oldal arcának, és őt visszük el fotózásra, vagy keresünk egy erre megfelelő modellt.

Nem is nagyon értettük, hogy most miként kanyarodtunk vissza ehhez a témához, hiszen már megbeszéltük, hogy hanyagoljuk az ötletet, de nemsokára kiderült, miért is hozta fel.

- Mivel a modell túl drága lenne, arra gondoltam, hogy mi lenne, ha én vállalnám a fotózást. Igazából régóta szerettem volna magamat kipróbálni, mint modell, és azt hiszem ennél nagyszerűbb lehetőséget keresve sem találhattam volna. Ráadásul én tényleg egy hiteles reklámarca lennék a cégnek, hiszen a fejem búbjáig benne vagyok! :)

Alig akartunk hinni a fülünknek, ez tényleg egy hihetetlenül eredeti ötlet volt, és mindnyájunknak nagyon tetszett. Ha Eszter tényleg belevágna, az szuper lenne!