A délutánra teljesen feltüzelve készültem. Nagy klasszikus megmérettetésekről szóló filmekben látni ehhez hasonlót, mikor valami felpörgetős zene szól és a főszereplő a tükörképéhez szólva biztatja magát: Megcsinálod! Na valami hasonló zajlott nálam is szinte már-már a nevetségesség határát súrolva, de hát én ilyen vagyok, egy örök bohóc. Rácsörögtem a lányokra, hogy indulok a megmérettetésre, úgyhogy szidjanak. Kicsíptem magam és elindultam.

Magam sem hittem el, de ahogy jött a busz és álltam a megállóban úgy tűnt, hogy ahogy beér a busz egy ismerős arcot látok a második ajtó környékén, aki épp leszállni készül. Gondoltam csak a képzeletem játszik velem, de ahogy felléptem a buszra a harmadik ajtónál és oldalra néztem, megbizonyosodtam róla, hogy nem golyóztam be. Zsolti volt. És persze épp leszállt a buszról. Szinte egy csekély agyvérzést kaptam. Elöntött a meleg, a hideg a gyomrom olyan lett mint egy tűhegy és majdnem meg is botlottam. Nagyon jó lett volna a kis csinos megbeszélős szerelésemben. Ahogy leszállt az ablakon keresztül ő is észrevett. Az ő arcán is meglepettség volt, de úgy tűnt örül. A pech az egészben, hogy így teljesen elkerültük egymást. Ő nekem már egy talány. Fogalmam sincs mit keresett ma Pesten, hogy miért nem tudunk mi rendesen összefutni. Próbáltam a sokkos állapotból hamar összeszedni magam, mert túl sok volt a tét a találkán ahová éppen igyekeztem. Már már kezdtem felocsúdni, amikor észrevettem, hogy a busz már percek óta áll és a többi utas is nyakát nyújtogatva nézeget előre és méltatlankodik, hogy mégis mi lesz már. Ránéztem az órára és újra sokkot kaptam. Ha nem indul tovább velem a busz elkések. Azt pedig ma TILOS!

Nem voltak sokan a buszon így mérgelődve előrementem, hogy megnézzem mégis mi a helyzet. A sofőr leszállt és egyezkedett valakivel a járdán. A busz visszapillantója letört mert ütköztünk valakivel. Állítom, hogy ebből senki nem vett észre semmit, de a sofőr baleseti bejelentőt töltögetett békésen a járdán. „Kissé mérgelődve” megkérdeztem tőle, hogy mi fog történni, mert az emberek nem hobbiból állnak a buszon, úgyhogy jó lett volna ha közöl velünk valamit. Azt mondta most nem ér rá, és a busz még egy darabig állni fog. Csak a jó modorom miatt nem kérdeztem meg, hogy mégis ezt miért nem mondta hamarabb. Késésben voltam...