Reggel telefoncsörgésre ébredtem. Liza volt. Azon kevés ember közzé tartozik, akinek ezért nem harapom le a fejét. :) Persze nagyon izgatott volt, azt sem tudta, mivel kezdje. Nagyjából összeállítottak Esztivel egy tervet, hogy kinek mi a dolga. A mai naptól úgy kezdünk el jönni-menni intézkedni, mint egy hangyaboly. Eszti egy sor fontos dolgot intéz ma el, ha minden jól megy holnap már lesz saját bélyegzőm is, mert mindhármunknak csináltatott egyet. Nagyon vagány lesz. Remélem idő előtt nem fogom elnyomkodni belőle a tintát csupán csak azért mert szeretem látni a LEM feliratos pecsétet. Lizusnak is rengeteg dolga lesz ma, hacsak el nem veszi teljesen az eszét a szerelem. Ugyanis kibökte, hogy a nagy történet az volt Misivel, hogy ők már hivatalosan is egy párt alkotnak, és ezt pont egy ügyvédnél kellett megtudnia. Minden esetre, ahogy elmesélte vicces történet lehetett, sajnálom, hogy nem voltam ott, de annak nagyon örülök, hogy ilyen boldog. Ilyet is ritkán hall az ember, hogy egy pasi hamarabb vállalja fel a kötelezettségeit, mint egy nő. Bár Liza most teljesen a fellegekben jár, hallottam a hangján is, meg persze kifejezetten imponált neki, hogy Misi ilyen karakánul felvállalta és nem volt teszetosza amikor megkérdezte tőle az ügyvéd cimborája, hogy honnan szalasztotta az én két szépséges barátnőmet.

Liza kiosztotta rám a feladatomat, ami bár nem lesz egyszerű, de kihívás és abszolút testhez álló. Azzal a pasassal kell beszélnem, akié a kiszemelt domain nevünk, merthogy ő bérbe adná nekünk. Kérdés csak, hogy milyen feltételekkel. Fel is hívtam, hogy mikor ér rá erről csacsogni és egy délutáni időpontot sikerült is vele leegyeztetni. Mire lezuhanyoztam és összerámoltam Eszti már küldte is a kör sms-t.: „csajok kezemben a bélyegzőnk”. Nekem sem kellett több, mivel a legapróbb dolgoknak is nagyon tudok örülni, teljesen erőmmel készülni kezdtem a délutánra.