Miután megvolt a beugró a céghez, és a hivatalos helyünk is Kati néninél, Eszti nagymamájánál lesz, így arra jutottunk, hogy legyen ő a hivatalos tulaj. Erről és a hányadokról persze majd megállapodást is kötünk, hogy minden tiszte legyen a külvilág felé is, meg közöttünk is minden le legyen tisztázva. Imádjuk egymást a lányokkal, de egyikünk sem szeretné, ha esetleg később ebből vita lenne, úgyhogy egyszerűbb ez így. Holnap lesz a nagy nap, és Liza találkozik az ügyvéddel. Kíváncsi vagyok, mi lesz. Legszívesebben elkísérném, de egyrészt elég furán is venné ki magát, mert elkíséri őt a zenésze, nekem meg amúgy is haza kell mennem Debrecenbe. Bár az ügyvéd három variációt is kért kíváncsi leszek, melyik jön majd be, és mi lesz a végleges nevünk. Igazából tűkön ülök minden miatt. Nagyon izgulok mi lesz, hogy lesz, de ez a jófajta izgalom. Már nagyon várom, hogy ténylegesen belevágjunk a csajokkal. Lassan azon is el kell kezdenünk gondolkozni, hogy hogyan állítjuk majd össze a szerződéseket a különböző éttermekkel, és hogy kikkel kezdjük a tárgyalásokat. Mondtam Lizinek, hogy erről is mindenképpen váltson pár szót az ügyvéddel, hogy mit javasol. Az üzlet ezen részéből már aktívan ki tudom venni a részem, meg a weboldal megálmodásában is. Bár a technikai háttere egy informatikával bíró férfi emberre vár. Esztivel azt beszéltük, hogy amint aláírjuk a papírokat felmond. Mondtuk neki, hogy iszonyat sok szaladgálni való lesz az üzlet körül, és lehet, hogy pihennie kéne pár napot, plusz a főnök is kezd egyre szemtelenebb lenni vele. Remélem hallgat ránk. Elvégre mi Lizával már tudjuk, hogy milyen érzés kötényt ledobva eljönni onnan.