Hiába vettem én elő a pszichológia könyveket, és álmodoztam már a weboldalunkról, hamar vissza kellett zuhannom a földre. Bár nem csodálkozom egy percet sem. Én mindig így szoktam. Olyan vagyok mint egy rakéta. Ha valami feldob, akkor az egekig repülök, aztán esem csak vissza a valóságba, hogy halllóóó a gyakorlatban már nem olyan egyszerű. Lizám felhívta az ügyvédet és hát ahogy az lenni szokott elég cifra dolgokat mondott. Elvégre ügyvéd. Ha belegondolok, hogy valaha jogot is akartam végezni. Ó igen, ez akkor volt mániám, amikor volt szerencsém egy jóképű ügyészt megismerni, aki a katonai ügyészségen dolgozott. Te jó ég milyen jóképű volt. Az egyenruha meg amúgy is a gyengém. Bár kizárólag a katonai. :) Ezer éve nem láttam, bár az utolsó információm róla, hogy megnősült. Milyen jól jönne most, ha az ő noszogatására belevágtam volna a jogba.

Na de térjünk vissza a tárgyhoz. Liza felhívott, hogy miket mondott az ügyvéd, és hogy jó lenne ha Esztivel együtt megjelennénk nála egyik este, hogy átrágjuk a dolgokat. Szegény Eszti is csak húzza az igát, és hallgatja Niki hülyeségeit. Remélem már nem sokáig. Amúgy tiszta durván alakulnak a dolgok az étteremben. Még jó, hogy eljöttem. Tamás ugyanis kicsit profilt váltott. Mindig mondtam, hogy egy gentleman, de most a mi nőőős Tamásunk úgy tűnik próbálkozik Esztinél, akiről ugyebár köztudott, hogy boldog és harmonikus párkapcsolatban él. Én már nem is tudom hova tegyem ezt. Lehet Tamás csak arra várt, hogy én is lelépjek? Tudta rólam, hogy anyatigris vagyok azokkal akiket szeretek, de naiv volt ha azt hitte, hogy nem fogok visszamenni és felképelni, ha eldurvul a helyzet az egyik legjobb barátnőmmel. Én már azt mondtam Eszternek, hogy ne üljön ott. Mondjon fel végre ő is, aztán csapjunk bele végre a lecsóba. Mi hárman. A csajok.