Évek óta dolgoztam már a kis belvárosi étteremben felszolgálóként. Szerettem azt a helyet, nagyon jóba lettem a két kolleginával, Mirával és Eszterrel, és isteniek voltak a főszakács, Geri tésztacsodái. Nyáron volt a legszebb a hely, akkor ki tudtuk nyitni a teraszt is a hátsó udvarban, nagyon hangulatos volt. 

Szokásomhoz híven a bonyodalmak itt sem kerültek el. A fordulópontot a munkámban például egy jól sikerült éjszaka hozta. Történt ugyanis, hogy egy hosszú nap után elmentünk Gerivel lazítani az egyik közeli bárba. Kellemes este volt, a koktélok gyorsan fogytak és hajnalban már egymást ölelve táncoltunk. Összejöttünk, és onnantól kezdve rózsaszínben láttam mindent. Nem is vágytam többre, volt egy jó pasi mellettem, aki kitűnően tudott főzni, és együtt dolgoztam a város két legédesebb kiscsajával, akikkel könnyen repült az idő. 

Sajnos a románcom egyáltalán nem tartott sokáig, hamar kiderült ugyanis, hogy a drága szakácsom a hűségről még hírből se hallott, és mellettem párhuzamosan bókolt fűnek-fának. A csajok azonban résen voltak, és hálás vagyok nekik, hogy még időben figyelmeztettek. 

Én persze nem díjaztam Geri gyűjtögető életmódját, így elváltak útjaink. Nagyon kellemetlen volt a következő néhány hét. A közös munka folyamán csúszott-mászott a bocsánatomért, engem pedig ez egyre jobban zavart, eszem ágában sem volt vele kibékülni. Ráadásul nem tudtam már megfelelően a munkámra koncentrálni. Egyre inkább elkezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy váltani kellene, itt az idő, hogy valami másba, izgalmasabba és jobban jövedelmezőbbe kezdjek.